Tavaly egy korábbi interjúnkban azt nyilatkoztad, hogy „az MI-forradalom nem a jövőben zajlik, hanem a jelenben”. Az idei PropTech Hungary Konferencia után még inkább úgy tűnik, hogy ez valósággá vált. Szerinted valóban átlépett az iparág egy új korszakba?

Igen, abszolút ezt érzem. Talán az a legnagyobb változás, hogy egy évvel ezelőtt még sokan inkább figyelték ezt az egész AI- és proptechhullámot, most viszont már egyre többen próbálják a saját működésükbe beilleszteni. Már nem az a kérdés, hogy „érdemes-e foglalkozni vele”, hanem az, hogy hogyan lehet jól használni. Az idei konferencián nagyon erősen érződött, hogy az iparág kezd túllépni a technológiai hype-on. Korábban sokszor inkább inspirációs előadásokat hallgattunk arról, mi mindenre lehet majd használni az AI-t vagy a digitális ikermodelleket. Most sokkal gyakorlatiasabb beszélgetések zajlottak: hogyan lehet adatot strukturálni, workflow-kat újraszervezni, hogyan lehet valóban működő rendszereket építeni.

Hetedik alkalommal rendeztétek meg a konferenciát. Milyen volt most a hangulat?

Számomra a hetes tényleg mágikus szám, és idén valahogy minden összeállt. Hét országból érkeztek előadók és vendégek, hét női előadónk volt, ami az ingatlan- és építőiparban még mindig fontos jelzés, és az előadóink hetven százaléka teljesen új szereplő volt nálunk. Ez nyilván kockázatot is jelentett, de pont ettől lett friss az egész rendezvény. Nagyon erősen érződött az is, hogy a közönség sokkal érettebb lett ezekben a témákban. Néhány éve még sokan elsősorban kíváncsiságból jöttek el. Most konkrét üzleti kérdéseket keresnek: hogyan térül meg egy digitális megoldás, hogyan lehet AI-t integrálni a napi működésbe, milyen szervezeti változások kellenek hozzá.

Az AI idén szinte minden előadásban megjelent. Szerinted túl vagyunk már a hype-szakaszon? Ki mered jelenteni, hogy mára a mindennapok részévé vált?

Szerintem igen, és ez nagyon fontos fordulat. Pár éve még sokszor az volt a hangulat, hogy az AI valamiféle misztikus dolog, ami majd egyszer mindent megold. Most már sokkal realistábban beszélünk róla. Az emberek kezdik megérteni, hogy ez alapvetően egy eszközrendszer. Nem helyettesíti a rossz működést, nem oldja meg automatikusan a problémákat. Sőt, ha nincs rend egy szervezetben, akkor az AI csak gyorsabban fogja termelni a káoszt. Ezért került elő ennyiszer az idei konferencián a workflow-k és az adatstruktúrák kérdése. Először rendet kell tenni a folyamatokban, és csak arra lehet értelmesen AI-t építeni.

Több előadó is a digitális ikermodellekről és az AI-agentekről beszélt. Ezek mennyire vannak közel a valós alkalmazáshoz?

Sokkal közelebb, mint hihetnénk. A digitális iker fogalma például néhány éve még főleg látványos 3D-modelleket jelentett az emberek fejében. Most már arról beszélünk, hogy egy épület digitális környezetben „él”, reagál adatokra, szimulál működéseket, optimalizál energiafelhasználást vagy előre jelez problémákat. Az amerikai PassiveLogic előadása például nagyon jól megmutatta ezt az irányt. Ott már nem egyszerű vizualizációról van szó, hanem gyakorlatilag valóságszimulációról. Ez óriási ugrás. Az AI-agentek pedig még tovább viszik ezt a logikát. Nem egyszerű chatbotokról beszélünk, hanem olyan rendszerekről, amelyek képesek komplex működési folyamatok támogatására vagy akár autonóm döntésekre bizonyos keretek között. Ez az üzemeltetésben, az energiaoptimalizálásban vagy az ingatlanportfólió-menedzsmentben nagyon komoly változásokat hozhat.

Magyarország mennyire állunk készen erre a váltásra?

Nem a technológián fog múlni. A probléma inkább szervezeti és kulturális. Nagyon sok cég még mindig nem rendelkezik megfelelő adatstruktúrával vagy digitális háttérrel. Márpedig AI-t nem lehet rendezetlen működésre ráépíteni. Ezért is hangzott el többször a konferencián, hogy mindsetváltásra van szükség. Régen rajzokkal dolgoztunk, aztán modellekkel, most pedig platformokban és adatökoszisztémákban gondolkodunk. Ez teljesen más működési logikát kíván.

Közben az építőipar gazdasági és politikai környezete is erősen változik. Ez mennyire jelent meg a konferencián?

Nagyon erősen. Az építőipart nem lehet leválasztani arról a gazdasági és szabályozási környezetről, amiben működik. Sok szó esett a transzparenciáról, a szabályozási kérdésekről, a kiemelt projektek rendszeréről vagy arról, hogy milyen irányba mozdulhat el az iparág a következő években. Érezhető volt, hogy sok szereplő most próbálja újraértelmezni a saját helyzetét. Ez egyszerre bizonytalanság és lehetőség.

Mennyire volt fontos számotokra, hogy a konferencia ennyire nemzetközi legyen? Inkább szakmai szükségszerűség vagy presztízskérdés?

Mert ma már nem lehet csak lokálisan gondolkodni. Az innováció globális folyamat lett. Ha egy iparág kizárólag a saját országának problémáival foglalkozik, nagyon könnyen lemaradhat. Ezért is volt fontos számunkra, hogy Litvániától az Egyesült Államokig érkezzenek előadók. Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek a különböző piacok: adatkezelés, AI-integráció, workflow-optimalizáció, fenntarthatóság. Közben pedig rengeteget lehet tanulni abból, hogy más országok milyen válaszokat adnak ezekre a kihívásokra.

Az idei előadások közül volt olyan gondolat vagy megközelítés, ami különösen veled maradt a konferencia után is?

Több is volt, de talán Troy Aaron Harvey előadása maradt meg bennem legerősebben. Nagyon izgalmas volt látni, hogy ő már nem egyszerűen automatizálásról vagy épületüzemeltetésről beszél, hanem gyakorlatilag valóságszimulációról. Arról, hogy az épületnek lehet egy olyan digitális megfelelője, amely valós időben tanul, reagál és döntési helyzeteket modellez. Ami szerintem igazán érdekes volt, hogy közben végig hangsúlyozta: az AI önmagában nem csodafegyver. Az egész alapja továbbra is az adat és a jól felépített rendszer. Ez azért fontos gondolat, mert ma nagyon sokan még mindig úgy tekintenek az AI-ra, mint valamiféle önálló megoldásra, miközben valójában egy eszköz, ami csak akkor működik jól, ha mögötte rend van. De Bojár Gábor előadása is nagyon erős volt számomra. Az a gondolat, hogy a számítógép valójában nem „számoló”, hanem rendszerező eszköz, szerintem nagyon jól leírja azt, ami most történik az iparágban. Egyre kevésbé önmagukban a technológiák a fontosak, hanem az, hogy hogyan tudjuk velük jobban érteni és szervezni a komplex rendszereket. De mást is hazavittem; az egyik talán pont az volt, hogy mennyire gyorsan változik most minden. Korábban egy-egy technológiai trend éveken át újdonságnak számított, most viszont szinte hónapok alatt alakul át a piac. Nagyon megmaradt bennem az a gondolat, hogy ma már nem elég a saját országunk vagy piacunk logikájában gondolkodni. Több előadó is hangsúlyozta, hogy aki nem figyeli a nemzetközi folyamatokat, nagyon könnyen lemaradhat. A másik fontos felismerés számomra az volt, hogy az AI-val kapcsolatban most kezdünk túllépni a hype-fázison. Egyre több konkrét, működő példát látunk arra, hogyan lehet napi szinten használni ezeket a rendszereket. Ez szerintem egy fontos fordulópont: az AI már nem egy jövőbeli ígéret, hanem egyre inkább valós munkaeszköz az építőiparban is.

A konferencia technológiai fókusza most is nagyon erős volt. Melyik előadások vagy témák mutatták meg leginkább, hogy merre tart jelenleg az építőipar digitalizációja?

Az egyik legerősebb benyomást számomra Stjepan Mikulić előadása adta, aki az AI in AEC alapítójaként arról beszélt, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát valóban működő munkafolyamatokba integrálni az építőiparban. Szerintem nagyon fontos volt az a gondolat, hogy ma már nem az a kérdés, létezik-e AI, hanem az, hogy hogyan tudjuk úgy használni, hogy valódi hatékonyságot teremtsen. Ő is azt hangsúlyozta, hogy a legtöbb cég még mindig kivár: mindenki szeretné, ha az AI dolgozna helyette, de kevesebben hajlandók végigmenni azon a szervezeti és működési átalakuláson, ami ehhez szükséges. Ez szerintem nagyon pontos diagnózisa a piacnak. Emellett sok szó esett arról is, hogy az építőiparban már nem önmagukban a szoftverek vagy az egyes digitális megoldások jelentik az innovációt, hanem az, hogyan kapcsoljuk össze őket. A BIM, az IoT, a digitális ikermodellek vagy az adatvezérelt működés ma már nem különálló trendek, hanem egy közös rendszer részei kezdenek lenni. Ez egy nagyon fontos szemléletváltás.

Több előadó is hangsúlyozta, hogy a technológia önmagában kevés, ha a szervezetek nem tudnak alkalmazkodni hozzá. Ez mennyire látszik ma az építőiparban?

Szerintem ez az egyik legfontosabb kérdés jelenleg. Az elmúlt években rengeteg új technológia jelent meg, de közben az is kiderült, hogy önmagában attól még nem lesz innovatív egy cég, hogy megvesz egy új rendszert vagy elkezd AI-ról beszélni. Ha nincs mögötte adatstruktúra, átgondolt workflow vagy szervezeti kultúra, akkor ezek az eszközök nem fognak valódi változást hozni. A konferencián is többször előkerült, hogy sok vállalat még mindig a „kipipáljuk a digitalizációt” szinten áll, miközben a valódi versenyelőnyt az jelenti majd, hogy ki tudja ezeket a rendszereket napi működéssé alakítani. Ez már nem csak technológiai kérdés, hanem vezetői és szervezeti kérdés is.

Hova tart most a Proptech szerinted?

Szerintem most léptünk át egy új korszak küszöbére, de a Proptech csak egy hívószó, a lényeg a változás! Az első digitális hullám arról szólt, hogy digitalizáljuk a meglévő folyamatokat. A következő szint már az, hogy teljesen új működési modellek jönnek létre. Az AI-agentek, a digitális ikermodellek, a valós idejű szimulációk vagy az adatvezérelt döntéshozatal már nem futurisztikus víziók. Egyre inkább napi munkaeszközökké válnak. A kérdés most már nem az, hogy megérkeznek-e ezek a technológiák, hanem az, hogy ki milyen gyorsan tud hozzájuk alkalmazkodni. És szerintem pontosan ez teszi most ennyire izgalmassá az egész iparágat.